Az eleve elrendelés


Az eleve elrendelés, mint olyan

eleve elrendelés

 

A napokban a Facebook-on láttam egy fotót, a következő életbölcsességgel: Az élet mindig azt adja neked, amire szükséged van. Ne kapálózz a sorsod ellen, fogadd el, hogy neked ez jutott. Vagyis eleve elrendelés az osztályrészünk.

Sokan kedvelték, hisz ez egy rokonszenves gondolat azok számára, akik csak sodródnak az élet forgatagában. Nekik az a legjobb, ha „rákenhetik” a sorsra a saját tesze-toszaságukat. Amióta hálózatot építek, nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba. Hihetetlenül nagy százalékban olyanok vagyunk, – tisztelet a kivételnek – hogy csak várjuk a sült galambot. Szidjuk a másikat, hibáztatjuk a politikailag, vagy vallásilag, esetleg a bőrszín tekintetében tőlünk különbözőket. Sokkal, de sokkal könnyebb, mint a saját kezünkbe venni a sorsunkat. Hiszen akkor rögtön ott a felelősség. „Én rontottam el!” Én, aki egyébként hibátlan, sőt makulátlan vagyok. Csak a sors… az látta el a bajomat. Egyébként tudod, hogy hol tartanék már? Hú, ne tudd meg!

Tisztelt hölgyeim, és uraim. Ha mindig csupa ilyen ember élt volna a földön, még mindig a kőbaltánál tartanánk. A helyzet az, hogy ha nagyon akarod, bármit elérhetsz. Na, ennél a résznél vertem ki a biztosítékot sok embernél! Ezzel a hülye mlm-es dumával. „Mindent elérhetek, persze.. anyád!” Aki így gondolja, az nem figyelt rendesen. Ez csak akkor van így, ha NAGYON AKAROD. És miközben akarod, illetve AKAROD, teszel is érte. Csinálj bármit, ami közelebb visz a célodhoz. Nem kell feltétlenül hálózatot építened. Tudd, hogy nem lesz könnyű dolgod. De hát nagy célokat nem is lehet kis munkával elérni. Ami szerintem az mlm-ben jó, az az, hogy nem bonyolult. Nem kell feltalálnod valamit, vagy bestsellert írnod, hogy sikeres legyél. És ha már mlm, akkor szerintem DXN. Tudod miért? Mert itt felnőttnek tekintenek. Nem fogják a füledet, hogy lépést tarts a többiekkel. Akkor is a csapat része vagy, ha kicsit lassabban „futsz”. Talán úgy lassabban érsz majd a célba, de a lényeg úgyis az, hogy célba érj.

Amióta a DXN-nel „futok”, sok munkatársam feladta már. Sajnálom őket, mert egy ideig társak voltunk. De nem futhatok HELYETTÜK. Csak VELÜK. Ha ők is futnak. De tudod mit? Nálunk még arra is van esélyük, hogy újra nekiinduljanak. Csak időt veszítenek, mást nem. Legyél olyan, aki tudatosan, gőzerővel akarja elérni a célját, vagy olyan, aki óvatosan gyanakodva akar haladni, itt helyed van. Csak ne nyugodj bele abba, hogy neked szerencsétlen a sorsod, és nem tehetsz ellene úgysem semmit. Egy ilyen gondolat garantálja a boldogtalanságot, és a vegetálást.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.