Az örök élet gombája


Az örök élet gombája

Kínából Malajzián át Európáig. Amikor a kávé csak a csomagolás

az örök élet gombája

Az örök élet gombája története Krisztus előtt kezdődött Kínában. Az első írásos forrás legalább 2500 éves, az igazi kezdet a múlt homályába vész. Valaki talált egy fa testén élősködő, csillogó piros gombát, és megette. Ez egy nagyon fura ötlet volt, még egy kínaitól is, hiszen ez a gomba keserű, és kemény, mint a fa, amiből kinő. De, mint tudjuk, a kínaiak a kutya tüdején, és a farkas szívén kívül mindent megesznek. Ami meg nem ehető, azzal meg ízesítenek. Van egy ilyen szófordulat arrafelé, hogy akire azt mondják, hogy farkas szív és kutyatüdő, azt teljesen haszontalannak tartják.

Azonban emberünk nagyon éhes lehetett, ha ráfanyalodott erre a keserű, és ehetetlen gombára. Sőt, nem is ő volt az egyetlen, mert elterjedt Kína szerte, hogy aki ezt a gombát fogyasztja, az örökké él. Nagyon babonás népek éltek akkoriban arrafelé, a vak is láthatja. El is nevezték a gombát Ling Zhi-nek, az örök élet gombájának. Amikor ez a császár fülébe eljutott, meg is tiltotta a közembereknek, hogy fogyasszák. Levágatta a kezét mindenkinek, aki nem szolgáltatta be az erdőn talált Ling Zhi-t. Annyira rápörgött a témára, hogy még hajókat is küldött mindenfelé, hogy keressenek ilyen gombát, és vigyék el neki.

Kiderül az örök élet gombája titka

De ugorjunk egy nagyot az időben, különben sosem érünk a végére. Menjünk el egészen a XX. század végéig. Közben az örök élet gombája kikeresztelkedett, és a keresztségben a ganoderma lucidum nevet kapta. Egy kínai származású, Malajziában élő orvos, Dr. Lim, szintén nagy rajongója volt a témának. Rá akart jönni, hogy miért tartották ilyen nagy becsben ezt a gombát az ősei. A kísérleteihez szerzett néhány vén tyúkot. Ne tessék rosszra gondolni, baromfiról van szó. Eléjük szórta a pecsétviaszgombát, (ez a magyar neve) és figyelte, hogy megeszik-e. Volt, amit igen, volt, amit nem. Aztán néhány hét múlva ezek a baromfik, elkezdtek újra tojni, esténként pedig felszálltak a közeli fák ágaira aludni. Lehet, hogy még nem tudta, hogy mitől működik, de egyértelmű volt, hogy működik. A következő években kiválasztotta a csirkék segítségével azokat a ganoderma alfajokat, amivel érdemes foglalkozni. Hatot a kétszázból. Aztán laboratóriumban, Petri csészében szaporított belőlük, és kirakta őket a dzsungelbe. Maradjanak életben, ha tudnak. Amelyik egyednek sikerült, azt a laborban újra szaporította, majd visszarakta az erdőbe. Türelmes ember volt, az tisztán látszik. 22 éve ezt csinálja. Kiválasztja a legjobb, legerősebb egyedeket minden generációból, és ők lesznek a következő generáció ősei. A többit feldolgozzák. És a következő generációból is kiválasztja a legjobb 10%-ot továbbtermesztésre. És újra, és újra. Gyakorlatilag termeszthetővé tette a ganoderma gombát, ami azért volt fontos, mert bár ő a az Antarktiszon kívül mindenhol megél, de nem könnyű a vadon termő egyedeket megtalálni. Különösen bizonytalan az, hogy a megtalált egyed milyen idős. Megvannak még a spórái, vagy már elszórta őket? Ez a hatóanyag mennyisége szempontjából fontos.

Amikor a kávé csak a csomagolás

Azt is meg akarta oldani, hogy élvezetes legyen a fogyasztása. Már azzal is fogyaszthatóvá vált, hogy kapszula formájában egyszerűen le lehet nyelni, de ő még ennél is tovább ment. Beletette a ganoderma kivonatát, egy rendkívül kedvelt italba, a kávéba. A kávé is keserű, és a ganoderma is, úgy gondolta, hogy keseregjenek együtt. Ez az ötlete nagyban hozzájárult a vállalata, a DXN üzleti sikeréhez. De ő egy átlag üzletembertől eltérően azt is fontosnak tartotta, hogy a ganodermás kávé ne csak a felső tízezer úri kiváltsága legyen, hanem arra is megtalálta a megoldást, hogy hogyan fogyaszthassák ezt a szegényebbek is. Ez a kávé egyre olcsóbb lesz, minél hosszabb ideje iszod. Ez az ötlete hozott neki 6 millió törzsvásárlót világszerte, egy lovagi címet, és egy Albert Schweitzer díjat. Ezt a díjat tudtommal nem lehet „megvásárolni”, csak kiérdemelni.

Aztán következett 2008, amikor a ganoderma ismét elért Európába. Igen, újra, hiszen itt is ismerték egészen a középkorig. Akkoriban ugyanis volt itt egy különös népszokás. Embereket égettek meg máglyán, boszorkányság vádjával. Mindenki gyanús volt, aki értett a gyógyfüvekhez. Nem hiszem, hogy hátsó szándékok álltak a dolog mögött, szerintem egyszerűen csak az emberi butaság, de gyakorlatilag kiirtották a korábban ismert gyógyászatot. Több bizonyíték is van arra, hogy előtte ismerték a pecsétviaszgombát is. Például az Ausztriában, Ötztal-ban talált múmia, az Ötzi batyujában is találtak egy megkövült példányt.

az örök élet gombája és Ötzi

Az eltelt pár ezer évben kiderült, hogy nem leszünk tőle halhatatlanok, de az is, hogy miért, és hogyan működik. Mindenkinek joga van informálódni, és eldönteni, hogy kipróbálja-e. Én biztos, hogy ezután is fogyasztani fogom, mert nekem bevált.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.