A halogatás természetrajza

Szerző: Bojtos Zoltán | okt 14, 2016 | DXN

A halogatás természetrajza

Miért halogatunk?

Az emberek sokféle okból halogatnak, de minden esetben a halogatás oka, valamilyen szorongás elkerülése. Az ember már csak ilyen, ami szorongást okoz, azt szeretné elkerülni. Csakhogy sokszor ez a rövidtávú előny, komoly bajok forrásává válik. Tulajdonképpen halogatni könnyű, különösen, ha a dolog nem tűnik sürgősnek. Furán zúg a mosógép, le kellene már adni az adóbevallást, fáj a fog, nem még nem annyira. Majd holnap megnézem, elintézem, és elmegyek a fogorvoshoz is, de most már tényleg. Hiszen tegnap is úgy volt ez már, és mégsem lett belőle nagyobb gond. Akkor meg minek kapkodni?

Az életünk egy rakás elhalasztott dolog halmaza. Csakhogy ezek az elhalasztott apróságok idővel időzített bombává változnak, és az idő kerekét nem lehet visszafordítani. Volt nekünk már olyan érdeklődőnk, aki addig halogatta a ganoderma fogyasztásának megkezdését, amíg áttétes rákot diagnosztizáltak nála. Akkor írt is egy szívszorító levelet, hogy most már érdekli a dolog, és akarja szedni a ganoderma kapszulákat. Sajnos már nem él. Akkor már túl késő volt.

(Amikor Csilla, életem párja idáig ért az olvasásban, azt mondta, hogy ez erős. Én viszont azt gondolom, hogy ez akkor lenne igaz, ha az előbbi történetet csak kitaláltam volna. Ha tényleg szeretnék embereket megóvni attól, hogy meggondolatlan döntést hozzanak, akkor sokkal jobb, ha én figyelmeztetem őket most, mintha az orvosa hozná a rossz hírt néhány év múlva.)

A halogatók típusai:

Akinek kevés az önbizalma: Ez a típus arra vár, hogy egyszer majd minden képesség birtokában legyen ahhoz, hogy végre biztosan meg tudja valósítani a halogatott feladatot. Csakhogy az önértékelési problémák megoldása, nem a halogatás. Az ilyen ember leginkább soha nem lesz a birtokában a vágyott képességeknek, csak eltelik az élete. Vagy nagyon is a birtokában van, csak nem hiszi el magáról. Már rég megvalósíthatta volna az álmait, a céljait.

Aki fél a kudarctól: Rokona az önbizalomhiánynak, de ennél a típusnál a mások elmarasztaló véleménye a rettegés tárgya. Erre csak azt tudom mondani, hogy ha lassan futsz is, még mindig előbb fogsz célba érni, mint az, aki a kanapén fetreng. Mit törődsz vele, hogy más mit mond?

A perfekcionista: Elvileg mindenki tudja, hogy nem létezik tökéletes valami. De a perfekcionista ha a munkájáról van szó, kényszeresen tör a tökéletes felé. Rá nem a feladat halogatása a jellemző, hanem az, hogy soha nem fejezi be, mert nem érzi tökéletesnek. A megoldás, a „tökéletes” szót le kell cserélni az „elég jó” kifejezésre. Tehát annyira jó, amennyire a körülmények lehetővé tették. És kész.

Aki túl nagynak gondolja a feladatot: Vannak olyanok, akiket megriaszt a feladat mérete. Megírni egy doktori disszertációt, lefogyni 30 kilót, felépíteni egy több ezer fős nemzetközi fogyasztói hálózatot. Ezért inkább bele sem kezd, miközben szenved azok miatt a dolgok miatt, amit például 30 kiló leadásával meg lehetne oldani. Ha téged is elrettent a gondolat, hogy emberek ezreit kell vezetned, mint MLM vezető, a megoldás, hogy ne gondolj rá. Csak a következő részfeladatra koncentrálj! Mindig a következő lépésre. Nem kell átlátni az egész több éves projektet! (És pláne nem kell miatta rettegni.)

A döntésképtelen: Ha senki nem mondja meg, hogy mi a jó döntés, sokat lehet rajta hezitálni. Ez az oka annak is, hogy nagyságrendekkel többen élik le az életüket alkalmazott-rabszolgaként, mert ott mindig megmondják nekik, hogy mit kell csinálniuk. Nem az ő döntésük, nem az ő felelősségük, ha értelmetlen dolgot csinálnak. Ezért is olyan rémisztő terep a vállalkozás. De el kell fogadni azt, hogy a „nem döntés” is egy döntés. Úgy döntök, hogy nem döntök. Csakhogy így elszalad felettünk az élet, és nem biztos, hogy azt tettük, amit szerettünk volna. Be kell látnunk, hogy többet ér cselekedni a saját akaratunk szerint, mint várni az isteni szikrára egy életen át.

A halogatás következménye

Persze a halogató igazi élettragédiája, hogy látszólag szorongás mentesebben élhet, de eközben az értelmes élet lehetőségét halogatja el. Okot találni a halogatásra igazán nem nehéz. Most beteg a gyerek, most épp költözés előtt állunk, most nincs rá időm. Én azt gondolom, hogy nincsenek véletlenek. Nem véletlenül találtál rá erre az oldalra, nem véletlen, hogy megismerted ezt a gyógygombát, és ezt az üzletet. A gondviselés egyengeti az utunkat, elénk sodor lehetőségeket, de dönteni nekünk kell. A csuda tudja, hogy milyen veszély elé nézünk a jövőben, amit egy mostani helyes döntésünkkel el tudnánk kerülni. A szívem szakad meg azokért, akik rosszul döntenek. Figyeld meg, hogy utólag visszatekintve, nem is érted majd a kezdeti bizonytalankodásod, és halogatásod.

Az életben csak az eredmények számítanak, az önigazolásainkra senki nem kíváncsi. Legfőképp az „Élet” nem. Ne halogass, vágj bele! Tudj meg többet a hírlevelünkből, vagy azonnal írj egy üzenetet, és beszéljünk!

A cikkhez az ötletet Szendi Gábor cikke adta.