Dögöljön meg a szomszéd tehene!
avagy a szűkmarkúság átka
Egy ideje írogatok cikkeket a Hello magyarok című online blogportál részére. A legfrissebb cikkben Dubajról írtam, ahol szerencsém volt majdnem 5 teljes napot eltölteni a DXN meghívására, és költségén. A cikket, vagy legalábbis ami maradt belőle itt olvashatod. Én önzetlenül reklámozom ezt az oldalt, pedig semmilyen előnyöm nem származik belőle, ahogy majd ki fog derülni.
Ne zavarjuk meg az átlagpolgárt!
A szerkesztő legelőször is átírta a cikk elejét, hogy én ezt az utazást nyertem. Hogy miért kellett hazudni? Talán azért, hogy még véletlenül se keltse fel a cikk senki figyelmét az üzlet iránt, amivel foglalkozom. De az is lehet, hogy azért akart hazugságot a számba adni, (mert ez természetesen az én nevem alatt jelent meg) hogy ne zavarjuk meg az átlagembert. Ugyanis egy átlagember nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy valaki 6 éven keresztül egy célra fókuszálva dolgozzon, és ennek a munkának a jutalmaként kapjon egy utazást ajándékba.
Azt, hogy valaki nyer valamit, azt már érti. Hiszen ő is csak abban reménykedik, hogy majd egyszer nyer valamit. És az jó is a társadalom haszonélvezőinek, ha ő így gondolkodik. A nyereményjáték komoly üzlet, és hatalmas bevétel az államnak. Az emberek még szoktak is egymásnak gratulálni, ha nyernek valamit. Én sosem értettem, hogy az miért érdem, ha valaki nulla munkabefektetéssel, a vakszerencse szeszélyéből hozzájut valamihez. Én csak ahhoz gratulálok tiszta szívvel, ha munka, és teljesítmény van valami mögött.
„Nem csinálunk reklámot a Blikk-nek!” (Meg senkinek)
A szerkesztő következő húzása volt, hogy ezt a mondatot törölte a szövegből: „Ha az olvasót érdekli, hogyan utazhatna ő is ingyen Dubajba, keressen rá a nevemre a Google-ban, és megtudja.” Szerintem az olvasót érdekelheti ez. Szerinte meg ez túl direkt reklám nekem. (Ha jobban belegondolunk, meg is kellene akadályozni azt, hogy aki a Hello magyarok oldalt látogatta, a nevemre kereshessen a Google-ban.)
Ha olvastad a cikket, emlékszel arra a részre, ahol Dzsudzsák Balázst látogattuk meg az edzésén. Ezt Balázs kiposztolta a Facebook profilján, amit aztán átvett több online portál is, például a Blikk.hu. Ezt én ugyan belinkeltem a cikkembe, de azt is törölte onnan.
- Nem csinálunk reklámot a Blikk-nek!
Én meg csinálok reklámot, íme a link. http://www.blikk.hu/sport/kulfoldi-foci/hatalmas-meglepetes-erte-dzsudzsak-balazst-video/hewl30z Képzelem, hogy most milyen látványosan megugrott a Blikk.hu látogatóinak a száma, hogy az én oldalamról elözönlötték. Le is fog fagyni a szerverük, az tuti.
Dögöljön meg a szomszéd tehene!
Ismered ezt a mondást? Én markáns különbséget érzek aközött, hogy „nem segítelek”, és aközött, hogy „akadályozlak”. Ezért úgy érzem, hogy rossz helyre kerültem. Az én meglátásom az, hogy az oldal mindent reklámbevételben mér. Nem igazán számít a szerző, és az olvasó érdeke sem, csak a saját bevételük. Ez a „dögöljön meg az összes szomszéd összes tehene, mert a miénk is megdögölhet” elve. Szörnyű lehet ilyen üzletben lenni, ahol ennyire könyökölni kell. Egy kívülálló persze azt gondolja, hogy ha ez a „direkt” reklám belekerül a szövegbe, hogy akit érdekel, keressen rá a nevemre a Google-ban, elözönlenek az érdeklődők. És mindenki be is lép hozzám természetesen. Akikkel aztán nekem semmi teendőm nincs, nem kell semmit tanítanom nekik, csak a pénzt számolni utánuk. Tudod, a milliókat.
Katt a képre, és eljutsz a cikkhez!
A valóság az, hogy az említett cikket a Hello magyarok-on 256-an olvasták, eddig. Tudod, hogy ennyi emberből hányan keresnének rá a nevemre, hogy megtudják, hogyan utazhatnak Dubajba ingyen? Maximum 50-en. És hányan kezdenének bele ebbe a több éves projektbe? Émelyítően pozitív előrejelzésem szerint 5-en. (Valójában inkább 2-3 az.) De még ennyi „reklámot” sem érdemlek. Pedig én ezt a cikket szándékoztam kiküldeni a legjobb hírlevél feliratkozóimnak. Ők jelenleg 500 fő körül vannak, mert folyamatosan törlöm azokat, akik nem olvasnak. Ezek a látogatók egyáltalán nem biztos, hogy valaha is csatlakoznak a hálózatomhoz, de a Hello magyarok olvasói simán lehetnének. De így már nem fogom kiküldeni a cikket hírlevélben. Valahogy elment tőle a kedvem.
Egyébként, ezt az oldalt vendégszerzők írják szívességből. Egy huncut fillért nem kapunk érte, és az induláskori napi 3 megjelenő cikk, elég szépen felhozta az oldalt a keresőben. Nyilván, ha csak a szerkesztők írnák a cikkeket, ennyit nem tudnának írni. Szó volt róla, hogy majd egyszer kapunk valami pénzt mi is, ha már jól megy.
Én meg azt gondolom, hogy nem az oldal, hanem az olvasó kell, hogy a legfontosabb legyen. Ha írok, mondjuk egy idegen városról, és ajánlok a cikkben egy éttermet, akkor tegyem már be az étterem linkjét. Igaz, hogy az reklám az étteremnek, de az olvasó hálás érte. Ha tudok egy lehetőséget, amivel ingyen lehet Dubajba utazni, akkor azt megosztom. Mert hátha érdekel valakit. És ne tessék már irigykedni az eredményre, amit esetleg szívós munkával megszerzek. Utánam lehet csinálni, bárkinek áll a zászló.
Hogyan tördeljünk egy cikket?
És végül, nézd meg az eddig említett cikk kinézetét! Annak, aki ezzel foglalkozik, nem titok, hogy az emberek a neten nem úgy olvasnak, mint egy könyvben. A weboldalakat érdekes módon csak gyorsan átszkenneljük. Ezért fontos kapaszkodókról gondoskodni a szemnek, a fontosabb részeket kivastagítani. Én ezt meg is tettem, de ez is törlődött valahogy. Mert a szerkesztőnek valaki azt mondta, hogy az nem jó. Tudod, az a legrosszabb, ha valaki nem konyít valamihez, viszont szikla szilárdan meg van róla győződve, hogy igen. Így hát én kérek elnézést, hogy a cikk úgy néz ki, ahogy kinéz.
Annyira örülök, hogy én nem ilyen üzletben vagyok! Én nyugodtan lehetek önzetlen bárkivel, mert attól nő az üzletem. Attól leszek szimpatikus, és attól lesznek a munkatársaim is sikeresek, ha önzetlenül segítem őket. Az meg már a rendszer szerencsés velejárója, hogy ettől automatikusan nő a jövedelmem. Nekem nem kell önző módon könyökölni, kiszorítósdit játszani, különben éhen halok. Ez az, ami miatt igazán jól érzem magam.
Legutóbbi hozzászólások