Éljen Andy Dufresne!
Kétszeres életfogytiglanra ítélték a felesége meggyilkolásáért, amit nem ő követett el. Képzeld el magad a helyzetében. Ártatlanul bezárnak, a kiszabadulás reménye nélkül.
De Andy nem adta fel, ő nem az a fajta. Először is be akart rendezni egy börtönkönyvtárat. Ennek érdekében hetente írt a Kongresszusnak – 6 éven át! Tedd a kezed a szívedre: te mikor adtad volna fel? Hány hét, hány hónap után? Vagy esetleg évekig is bírtad volna? Vagy esetleg te is vagy olyan elszánt, és kitartó, mint az új példaképem, Andy Dufresne?
És ez még nem is a legjobb teljesítménye. 20 éven át ásott egy alagutat egy kis kalapáccsal, a falon át a szabadságba! Le a kalappal Andy előtt! Ez már valami. És a kérdés ugyanaz: te mikor adtad volna fel? Ez kemény, mi? Ha tudnád, hogy ez az egyetlen esélyed a szabadságra, meddig volnál képes éltetni a reményt magadban, hogy sikerülni fog? Én őszintén megmondom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy 20 éven át képes volnék dolgozni egy álomért.
Én azt gondolom, hogy egy hálózatépítőnek ez a dolga. 6 éven át hetente „leveleket írni” és 20 éven át „alagutat ásni”. Az anyagi szabadságba. És a reményt, hogy sikerül, soha nem szabad feladni. Vagy van más választásunk, hogy minőségi életet éljünk? Gondold el, hogy milyen érzés lehet, amikor nem számol állandóan a fejedben a „számológép”, hogy hogyan csináld, hogy jusson is, és maradjon is. Olyan lehet, mint amikor valaki 20 év alagútásás után kiér a szabadságba, és letépi magáról a koszos rabruhát.
A nagy hálózatépítőknek, akiket ismerek, nincsenek különleges képességeik. Olyan emberek, mint én. Talán az a titkuk, hogy soha nem adták fel, hogy ássák az alagutat. És nekik sem volt más választásuk a minőségi életre. Szóval, ha hálózatépítésre adod, vagy adtad a fejed, készülj fel a hosszú munkára, és a végén olyan leszel, mint Andy Dufresne: szabad, és gazdag.
Legutóbbi hozzászólások