A spirituális küszöb.
Avagy: te mire vagy hajlandó a sikerért?
Nem rég olvastam egy spirituális tanító írását, és néhány dolgot megértettem. Arról írt, hogy miért is kér pénzt azért, hogy a megszerzett tudását továbbadja. Sokan gondolhatják magukban, hogy ez nem egyeztethető össze egy spirituális emberrel, hogy a mocskos anyagiakért tanít. Legelőször is neki eredetileg esze ágában sem volt tanítani. Ő csak tanulni akart a saját lelki egészségéért, de az őt tanító mesterek inspirálták arra, hogy kötelessége a megszerzett tudását továbbadni.
Hogy miért pénzért, arra több válasz is van. A profán válasz az, hogy ő is pénzből él, el kell valamiből tartania magát, és a családját. Ki kell fizetnie a terembérlést, a munkatársait, akik reklámozzák a kurzusát, és szervezik az egészet. Ez természetesen igaz, és ezt talán még a kákán is csomót keresők is megértik. Azonban van egy másik megközelítése is a dolognak. Ő ugyanis kitalálta azt, hogy akik szeretnének tőle tanulni, de nagyon szegények, azoknak átvállalja ő maga a tanfolyam díját, a 300 dollárt. De van egy feltétele. Ezek az emberek, akik ingyen akarják az ő spirituális tanítását meghallgatni, hozzanak egy igazolást egy jótékonysági szervezettől, ami igazolja, hogy önkéntes munkát végeztek, legalább 50 óra időtartamban. Bármelyik szervezet lehet, nincs kikötése a mesternek. Ami megdöbbentő, hogy ezt a lehetőséget 50 emberből 1 használta ki. Vagyis rengetegen úgy akarnak kapni valamit, hogy semmit nem tesznek érte. Nos, az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy egy magasabb spirituális szintre kerüljenek. Ha valamit úgy kapsz, hogy nem kellett érte semmit tenned, annak nincs is számodra semmilyen értéke.
Megfigyeltem valamit az utóbbi 3 év alatt, ami rímel erre a dologra. Azok, akik számára ismeretesek a spirituális dolgok, nem fognak ezen meglepődni. Van nálunk a DXN-nél egy olyan lehetőség, hogy aki üzleti csomaggal regisztrál, annak nem kell kifizetnie az 5000 forintos regisztrációs díjat. Ha jól emlékszem, 3 embert regisztráltam be így, hogy én fizettem ki az üzleti csomag árát, és megtartottam a termékeket, de mivel az új belépő nevére vettem meg, így ő lett regisztrálva, és ez neki egy fillérjébe sem került. Ezek az emberek nagyon akarták csinálni ezt az üzletet, de nagyon rossz anyagi körülmények között éltek. Azóta egyikről sem hallottam többet. Talán 2-3 hétig „hálózatot építettek”, aztán ahogy mondani szokták, gyenge kezdés után erős visszaesés következett. Talán tényleg ennyire fontos ez a spirituális küszöb. Ha még annyi áldozatot sem hozol, hogy 5000 forintot rádobj a dologra, nem érdemled meg, hogy a következő szintre lépj. Meggyőződésem, hogy az ember, mint spirituális lény, nem arra teremtetett, hogy a fotelból tévézzen. Nem juthatsz feljebb, ha nem teszel érte!
Most én is kitaláltam valamit. Ha akarsz ezzel az üzlettel foglalkozni, de annyira nincs pénzed, hogy ez az akadálya a kezdésnek, én kifizetem a regisztrációdat. De hozz egy igazolást egy jótékonysági szervezettől, hogy legalább 50 órát dolgoztál náluk önkéntesként, másokat segítve. Megegyeztünk?
Trackback/Pingback