A tántoríthatatlan motiváció titka
2017 október 7-én a DXN Dynamic Day, vagyis dinamikus nap szeminárium első előadója voltam. Az előadás témája a motiváció volt. A motiváció, ami minden tevékenységünkhöz, még a lustálkodáshoz is szükséges.
Az ember megszületik, és sajnos egyszer majd meghal. A lehetőségeink időkorlátokhoz vannak kötve. Az ember életében a legértékesebb dolog az idő. Bármi más pótolható, de az elveszett idő nem jön vissza soha. Amikor erre rádöbbenünk, az automatikusan fokozza a motivációnkat. Amikor tudatosul bennünk, hogy az időnk véges, elkezdünk vele gazdálkodni. Sok emberben még az a gondolat is felmerül, hogy mivel akarja a számára megadatott időt, az életét eltölteni. Vagyis jövőképet készít magának, ami a legfontosabb alapja lesz a motivációjának. Apropó, neked van jövőképed?
Te késlekedhetsz, de az idő nem fog.
/Benjamin Franklin/
Külső motiváció
A külső motiváció gyakorlatilag a cukor, és ostor módszer, vagyis jutalommal, vagy büntetéssel való fenyegetéssel motiválunk. Ezzel a motivációval az a legnagyobb gond, hogy csak addig motivál, amíg a külső ok fennáll. Ha nem csattog az ostor a fejünk felett, már abba is hagyjuk a tevékenységet. És az is kiderült róla, hogy megöli a kreativitást. Vagyis olyan feladatok esetében, amelyek kreativitást igényelnek, nem működik. Ezért kell törekedni arra, hogy belső motiváció alakuljon ki bennünk.
A belső cél motiváció
A legtöbb motivációs tréner azt ajánlja, hogy legyenek pontosan megfogalmazott céljaid, legyen célfüzeted, ragaszd ki az álomházad fotóját a faladra, stb. A dolog úgy működik, hogy amikor célokat állítunk fel, bekapcsolódik az agyunk un. prefrontális kérge, amelyik képes arra, hogy jövőképet gyártson. És amikor ezeket a célokat visszaidézzük magunkban, nagyon erős motivációs erő keletkezik, ezért hajlandóak vagyunk ezekért a célokért dolgozni. Csak közben nem vagyunk boldogok. Sőt, inkább frusztrál bennünket az, hogy ezeket a célokat még nem értük el. Egészen a célig nincs örömérzet. Amikor aztán elérjük az áhított célt, akkor nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Egy darabig. Mert ekkor bekövetkezik a hedonista adaptáció nevű jelenség. Ez azt jelenti, hogy idővel mindent megszokunk. Fél év elteltével egy elért cél, már szinte semmilyen pozitív érzést nem vált ki belőlünk.
Általában hogyan reagálnak az emberek a hedonista adaptációra? Egyszerűen! Újabb, még nagyobb célt tűznek ki maguknak. Ha nem volt olyan jó az Audiban, majd a Porsche-ban biztosan jobb lesz. És kezdődik a hajsza elölről. Nagyon sok sikeres embernél megfigyelhető ez a jelenség, egyfajta célfüggőség jön létre. Szerencsére ennek a motivációnak is van alternatívája.
Ez pedig a belső út motiváció
Ez egy olyan módszer, amely rendelkezik a cél motiváció intenzitásával, de kikerüli a hedonista adaptációt, így a jelenben is boldoggá tesz. Ennek a motivációnak a legfontosabb eleme, a belső jövőkép. A belső jövőkép, a végcélokkal szemben, hosszú távú célokat jelent. A jövőképben ott van a válasz arra a kérdésre, hogy ideális esetben mivel szeretném tölteni az életemet. A tevékenységre összpontosít, nem az eredményre. Az útra koncentrál, nem a célra. Ahogy a régi mondás tartja, az út maga a cél. Jövőképünk beteljesítése közben lefektethetünk határköveket, de ezek nem célok. Csupán időről időre jelzik, hogy a helyes úton, és a jó irányban haladunk-e. Ha olyan dolgokat csinálunk, ami a jövőképünk beteljesülése felé vezet, akkor gyakorlatilag azt csináljuk, amit szeretnénk. Ezért elégedettek vagyunk, és az az érzésünk támad, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Az elégedettségtől dopamin szabadul fel bennünk, egyre kreatívabbak leszünk, és egyre könnyebben tanulunk. Azok a képességeink, amik a jövőképünket érintik, egyre jobbak és jobbak lesznek. Mivel minden javulással nő az esélye a további javulásnak, ezért mesteri fokra leszünk képesek fejlődni. Ekkora fejlődés nem képzelhető el semmilyen más motivációs módszerrel.
Ahhoz, hogy sikerüljön magunknak egy belső út motivációt kialakítani, személyes jövőképre van szükség. Ugyanis ez a személyes jövőkép fogja majd kialakítani bennünk az út motivációt.
Legutóbbi hozzászólások