Március 3-án reggel nekivágtunk a 2,5 órás útnak. Végig az Indiai óceán partjával párhuzamosan, észak felé. Igazi ausztrál highway-en haladtunk. Előbb eukaliptusz fák szegélyezték, majd következett a bozót. Messze távolban füst terült szét az ég alján, vélhetőleg bozóttűz volt valahol előttünk.
A rádióban is volt róla szó, hogy ég a bozót, általános tűzgyújtási tilalom volt érvényben. Szerencsére a füstön kívül más kapcsolatba nem kerültünk vele. Az úti célról azt lehet tudni, hogy évezredekkel, vagy évmilliókkal ezelőtt tenger borította, de aztán a víz visszahúzódott, és különös képződmények maradtak vissza, tengeri rákok megkövesedett telepei. Jelenleg sivatag, és egy természetvédelmi terület.
11 óra körül értük el a bejáratot, kocsival is be lehetett hajtani, és nem csak a parkolóig, hanem kövekkel kijelölt úton be lehetett menni a különös képződmények közé is. Több felé táblák figyelmeztettek a kígyókra, és egy helyen át is ment előttünk egy kis sárga kígyó. Az ő esetében a méret nem áll egyenes arányban a veszélyességgel, bár nem vagyok kígyószakértő.
Maga a Pinnacles sivatag leírhatatlan volt. Itt vannak a képek, beszéljenek helyettem. Hazafelé megálltunk az Indiai óceán partján egy út menti parkolóban, és megsütöttük a magunkkal hozott csirke falatokat. Itt a barbecue nemzeti „sport”, ezen a pihenőhelyen is teljesen ingyen használható, gázzal fűtött sütő állt rendelkezésre. A sógorom mesterszakács, 1995-ben az év szakácsa volt Ausztráliában, el lehet képzelni, milyen finom ebédet kaptunk. Nem messzire a sivatag szélétől, egy sós vizű tó található, aminek a partján olyan baktérium telepek nőnek, mint amilyenek a Földtörténet őskorában. Végig a partig egy járda húzódott 20 centi magasan a talaj fölött, hogy ne lépjen senki a fura szürkés színű baktériumokra. Nekem tetszett, hogy még egy ennyire unalmas létforma, mint a baktérium is védelmet kapott tőlünk, emberektől. Elnézést kérek a biológusoktól, hogy engem ennyire nem hoz lázba egy baktériumtelep.
A hazaút során mindenki bealudt a kocsiban. Nekem az járt az eszemben, hogy be kellene járni még ezt a földrészt, mert számtalan ilyen csodát lehet itt még találni, mint a Pinnacles sivatag.
A világ legnagyobb városi parkja a Kings Park Perth-ben. Az érkezőt egy háborús emlékmű fogadja, a XX. század különböző csatáiban elesett ausztrál katonák emlékére. Gallipolival kezdődik a sor, ami egy mészárszék volt az I. világháborúban, és Borneó az utolsó csata a II. világháborúból, ami az emlékmű falára felkerült. Az elesett katonák teljes névsorát felírták több márványtáblára a talapzat alatt elhelyezett helyiségben. Még a legfrissebbek is ott találhatók, akik Afganisztánban haltak meg napjainkban. Minden jel szerint az ausztrálok megadják a tiszteletet a halottaiknak.
Pár méterre az emlékműtől elképesztő kilátás tárul elénk. A Kings Park legszebb része. Két folyó találkozik itt össze egy öbölben, közvetlenül a belváros üvegpalotái előtt. És erre a csodálatos látképre látunk rá a Kings Park magasából. Mi épp helyszínt kerestünk a párommal egy rövid kis videóhoz, és ahogy lenéztünk innen városra, már nem is volt kérdés, hogy megtaláltuk. Ennél szebbet el sem tudtunk képzelni. Ha van rá 7 perced, nézd meg, hogy mit sikerült összehozni.
Hosszú gyalogút vezet keresztül a botanikus kerten. Itt található az első Nyugat-Ausztráliai miniszterelnök, John Forrest emlékműve is, aki a Kings Park első elnöke is volt. Itt külön kis parcellákban gyűjtötték össze a különböző ausztrál területekre jellemző növényzetet. Soha nem látott különleges virágok, fák és bokrok voltak mindenhol. Az ösvény egy szakasza a fák lombkoronáján vezetett keresztül, hogy a látogatók azt is megfigyelhessék, sőt az ott élő állatokkal is találkozhassanak.
Csupán egy negatívumot tudnék elmondani, nem azért, mert mindenáron azt kerestem. Viszont csupán egyetlen egy szemetest találtunk a parkban, talán ezért is volt sok helyen eldobva szemét. Természetesen a hiányzó szemetesek ténye, még senkit nem jogosít fel arra, hogy szemeteljen. Különösen egy olyan gyönyörű környezetben, mint a Kings Park.
A reggeli órákban a koszorúslányok megszállták a házat. Sminkkeltek, hajat igazítottak, és csacsogtak. Mi a sógorommal behúzódtunk a hálóba, és csiszoltuk az angoltudásomat. Mi tagadás, van rajta mit csiszolni. 11 óra felé megérkezett a fényképész csapat, és még nagyobb lett a nyüzsgés. délután fél háromra előállt a két Holden Camarro, és indultunk az esküvő színhelyére. Egy hotel kertjében volt a szertartás, szabadtéren. Érdekes módon, csak a közeli családtagoknak volt szék, a többiek álltak.
Előbb a koszorúslányok érkeztek a sarkon túlról egyesével, majd az apa vezette a képletes oltár elé a menyasszonyt, ahol a pap, és a vőlegény várta. Utóbbi könnyekkel a szemében. Megható pillanat volt, nem ő volt az egyetlen, akinél eltörött a mécses. Egy viszonylag rövid szertartás után kezdődött az ifjú pár esküvői fotózása, nem úgy, mint otthon. A násznép szétszéledt, mert a vacsora kezdetéig hátra volt még két óra, és addig nem lehetett bemenni a terembe. Mi a testvérem barátaival letelepedtünk a gazebo elé, és beszélgettünk.
Igazi multikulti volt, mert ír és magyar, maori és zulu tudott egymással eszmét cserélni. Engem meglepett az a nyitottság, ahogy minket, a messziről jött európait befogadtak. Jó volt érezni a felebaráti szeretetet. Végre elérkezett az este 6 óra, és az előcsarnokban összegyűlt vendégeknek különböző italokat szolgáltak fel, fél órán keresztül. Tipikus angolszász szokás szerint az ausztrál, és az európai időjárást hasonlítottuk össze. Végre kinyitották az ajtót, és bemehettünk a terembe, szigorúan felállított ülésrend szerint. Mikor mindenki megtalálta a helyét, a koszorúslányok a vőfélyek karján bevonultak a terembe, mindenki saját bevonuló muzsikára. És végül az ifjú pár is megjelent, természetesen saját zenére. Este 7 óra tájékán az asztalok száma szerinti szigorú sorrendben a vendégek kivonultak az előtérbe, a svédasztalokhoz. Miután a fő ételeket mindenki megette, következtek a beszédek. A két örömapa, egy-egy vőfély és koszorúslány után az ifjú pár is megköszönte mindenkinek a jelenlétet, és a szülőknek a nevelést. Kevés szem maradt szárazon. Utána ismét séta következett az előtérbe a desszertért. Desszert után kimentünk a párommal levegőzni, bár nem ettem sokat. Így viszont lemaradtam az ifjú pár első táncáról. Ám a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a táncuk után a násznép java elindult haza. Mi is alig táncoltunk 10 percet, és elkezdett pakolni a dj. 22:30-kor vége volt az esküvőnek. Hát így zajlik ez Ausztráliában.
Még 3 hét, és hosszú útra indulok a párommal. A cél Ausztrália. Ott él a húgom a családjával. Az idősebb lánya megy férjhez februárban, így került sor a meghívásra. Nem láttam őt vagy 10 éve. Utoljára édesanyánk temetésére utazott haza Európába. Az idősebb lányának, aki épp férjhez megy, én vagyok a keresztapja, de a család többi tagjával még nem találkoztam. Ráadásul a feleségem senki nem ismeri közülük. Érdekes lesz. Új emberek, új kontinens. Ausztrália nyugati csücskén laknak Perth-ben. 16 óra repülőút 4 órás megszakítással Dohában, Katarban. Ott fogunk átszállni. El sem tudom képzelni, hogy bírok ki 11 órát bezárva egy repülőgépben.
A másik dolog, hogy a télből megyünk a nyárba, amit még szintén nem próbáltunk. Ausztrália egyébként sem hideg ország, de most bőven 30 fok felett van a hőmérséklet. Meg fogunk dögleni. 🙂
Az esküvő is érdekes keveredés lesz, mert a keresztlányom magyar szülők gyermeke, aki még Magyarországon született, a vőlegény Dél-Afrikából vándorolt be, a helyszín pedig Ausztrália, aminek semmi köze sem az egyikhez, sem a másikhoz. Biztosan rengeteg új dologgal fogunk találkozni. Többek között kipróbálhatok olyan DXN termékeket is, amik Európában még nincsenek. A párom a rúzsra és a kollagén italra van rápörögve, én a rosella dzsúzt akarom kipróbálni. És jól bevásárolok a cordyceps kávéból, amit már ittam. Az EU-ban szabad kávét inni, és szabad cordyceps kapszulát szedni. De a kettőt nem engedik összekeverni a brüsszeli bürokraták. Kár, mert nagyon finom, habos, ízletes kávé. 4 éve kóstoltam Belgrádban. Ha kíváncsi vagy az ausztrál választékra, itt megnézheted: DXN Ausztrália
Az sincs kizárva, hogy új vásárlókat szerzek a cégnek. Ott is lehetnek emberek, akiknek szükségük van természetes megoldásra az egészségük vagy a szépségük megőrzéséhez. Az „Egy világ, egy piac.” elvnek megfelelően simán csatlakoztathatok ott is új vásárlókat, a DXN Ausztrália kiszolgálja őket.
Elhatároztam, hogy ebben a blogomban fogom az élményeimet leírni.
Kérem fogadja el a Google Analytics követést. De tovább mehet úgy is, hogy ezt elutasítja. Ekkor a weboldal semmilyen adatot nem továbbít a Google Analytics-nak.
Legutóbbi hozzászólások